Developed in conjunction with Joomla extensions.

Bakonycsernye története

A 290 éves település
A 290 éves település (.pdf)
 

Bakonycsernye a Közép-dunántúli középhegység ÉK peremén a Gaja-patak völgyében található, mintegy 5 km hosszú, 3300 fõt számláló település.

Etimologizáló történészeink, nyelvészeink a község nevét "Cerny"-fekete jelentésû szláv szóból származtatják.

 A Bakony elõnevet az 1913. évi országos rendezéskor kapta, addig "Csernye" néven szerepelt. Veszprém vármegyéhez tartozott 1956. április 1-ig, amikor Fejér vármegyéhez, a móri járáshoz csatolták.

Az itt fellelt és feltárt tárgyak, eszközök arra utalnak, hogy a tájat már az újkõkori, késõ neolitikus, illetve a késõ vaskori kelta, majd római idõszakban is lakták már az emberek.

A középkorból már húsznál több település nevét ismerjük- Gyón, Bihar, Pacmán, Sikártor, Tényõ, Erdõinota, Dolosd -, a késõbbi Csernye közigazgatási területén helyezkedtek el, és valamennyien Bátorkõ várához tartoztak.
 
 A középkori Csernye említése 1341-ben történik elõször, ahol az Újlakiak jobbágyain kívül néhány kisnemesi család is élt már, míg a korábban felsorolt települések közül Dolosdot egy 1082. évi okmány említi elõször.

A török idõk alatt Csernye és települései elnéptelenedtek, a fejlõdés megtorpan, a környezet õsvadon képét nyeri vissza. Csernye újraépítése a Nyitra és Trencsén vármegyei felvidéki szlovákokkal 1724-1726 között több lépcsõben történt, hozva az erdõkiélés szakmai fogásait, a föld és szõlõmûvelés alapjait, valamint a szlovák anyanyelvet is a berencsi és csejtei uradalmakból. Bátorkõ urai, a Zichy grófok biztosítják a lutheránus vallás gyakorlását, templomot és iskolát építhettek, megindul a fejlõdés, és 1730-ban a lakosság száma már eléri a 300 fõt. Az elsõ kõtemplomot 1785-86-ban építették.
 
 Az 1810-i móri földrengés Csernyén is nagy riadalmat okozott, több ház és a templom is megsérült. Csernye a XIX. század elején Veszprém vármegye legnépesebb faluja volt, ekkor a lakosság 80%-a lutheránus, 20%-a katolikus volt, a szlovákok és magyarok békében éltek egymás között. Az 1848-as forradalom és szabadságharc móri ütközetét a környezõ dombokról figyelték és izgulták végig a csernyeiek. 1862-ben a falu egy része tûzvészben leégett, a tûzben a templom harangjai is elolvadtak, és igen nagy károk keletkeztek. Az újjáépítés során kerültek a templomba a még ma is használatos padok, így a templom befogadóképessége is 800 fõre emelkedett. A Silbermann felépítésû orgona 1867-ben készült egy felvidéki brezovai orgonakészítõ mûhelyében, csak néhány ilyen orgona található az országban.
 
Ez idõben a csernyei gazdasági adottságok már elég mostohák voltak, így fejlõdésnek indult a háziipar, kézmûvesség, a fonás, szövés, a kosárkötés. Az itt készült kosarakkal fél a Dunántúlt ellátták.
 
A tõkés fejlõdés során a Zichy gróf család végleg kiszorult Csernyérõl és a környezõ pusztákról. A jó pénzszerzés reményében megindult a kivándorlás a tengerentúlra. Az I. világháború mozgósítási parancsa a falu férfilakosságát nagyszámban érintette, a nagy többség az olasz frontokon harcolt, és ott is veszett el.{mospagebreak}
 
 1920-ban megkezdõdik a szénbányászás a környéken - Szarvasbükk, Kisgyón - majd Bodajkig keskenynyomtávú vasutat építenek a szén szállítására. Bakonycsernye bányászközséggé fejlõdik. A falu az elsõk között kap villanyvilágítást, gyógyszertárat, orvost, a Gaja-patak völgyében több vízimalom is épül.

A II. világháború helyi harcai 1945. március 20-21-én zajlottak a német és szovjet alakulatok között, a település március 21-én felszabadult. Az 1947-48. évi magyar-szlovák lakosságcsere a települést is érintette. Közel 500 fõ települt át, és 40 fõ érkezett. Az 1950-es években megépül és termelni kezd a Balinkai szénbánya, amely igen sok csernyei családfenntartónak ad további munkalehetõséget.

1970. július 10-én nagy árvíz pusztít a településen, a Gaján lévõ valamennyi híd megrongálódott, néhányat újjá kellett építeni.

1974-ben ünnepelte a község fennállásának 250. évfordulóját. Ez alkalomból megjelent dr. Heiczinger János érdemes orvos "Bakonycsernye múltja a telepítéstõl 1849-ig" címú könyve. Erre az ünnepségre megalakult a szlovák Hagyományõrzõ Asszonykórus 15 fõvel, amely az elmúlt 25 évben igen jól végezte a községben a fellelhetõ hagyományok ápolását, õrizte õseink népi kultúráját.
 
A községnek jól felszerelt 300 tanulót befogadó iskolája van, 2 óvodája 150 gyermek elhelyezésére képes. A mûvelõdési ház és könyvtár, a zeneiskola jól szolgálják a község igényeit. A község vallásos élete igen színes képet mutat. A történelmi felekezetek mellett megtalálhatók még, kisebb vallási közösségek is.
 
A 275. évforduló alkalmából az evangélikus egyház és a Szlovák Kisebbségi önkormányzat márvány emléktáblát állít az elmúlt idõszak evangélikus lelkészeinek, amely a templomban megtekinthetõ.
 
 A sport és szabadidõs tevékenység a község életében igen meghatározó, és már 50 éves múltra tekint vissza. A 800 m2 alapterületû iskolai tornacsarnok az év minden szakában jól kihasznált.
 
Az 1994. évi országos önkormányzati választásokon megválasztásra került a helyi Szlovák Kisebbségi önkormányzat is, felvállalva a hagyományõrzést és szlovák nyelvápolást.

Az õsi kulturális emlékek, értékek megõrzésére jelenleg kialakításra vár a Szlovák Közösségi Ház. Bakonycsernyétõl 4 km-re találhatók XV. századi Csikling vár rommaradványai. A község jelentõs mûemlékei a XVIII. Században épült barokk stílusú evangélikus és katolikus templom.

Megtalálható még néhány XIX. század elején épült tornácos parasztház. Említésre érdemes az 1848-as emlékmû, valamint a háborús áldozatok emlékmûve a Pacmán hegyen és a II. világháborús áldozatok bronz emléktáblája a brezovai temetõ halottasházán. A község infrastruktúrális ellátottsága jó, a víz-, villany-, telefon-, gáz-, és szennyvíz-hálózat teljesen kiépített. Jó néhány jól mûködõ kis-, és középvállalkozás van a településen. A község önkormányzatai 1997-ben avatták a település címerét és zászlaját.

1998-ban került kiadásra Simek Valéria költõ harmadik verseskötete, témái helyi vonatkozásúak. A helyi sportegyesület 50 éves fennállásának évfordulójára megjelent Varga Ferenc visszaemlékezési könyve.

 A községben a falusi turizmus lehetõségeinek kihasználása, megszervezése most van folyamatban, a szálláslehetõségek és az ellátás magánházaknál már biztosított.
 
A kirándulni, pihenni vágyókat várják a kisgyóni turistaházak is, a gyönyörû, jó levegõjû bakonyi erdõ, ahol számos jelzett turistaút szolgálja az aktív pihenést. Sportvadászat a környékbeli vadásztársaságoknál megoldható, horgászni a község tulajdonában levõ 12 ha-s halastavakon lehet.